#4. - I'm in love with my imagination

A szerelem egy részről szenvedély, más részről nagy színjáték is, kedves esztelenség, komoly ostobaság. Egy szerelemben az ember az összes vágyát meg fantáziáját rávetíti a másikra, és sokszor a saját fantáziájába szeret bele.

Emily még egy fél órát maradt, és tovább mesélt a tegnapi estéről, én meg csak próbáltam a legjobb véleményeimet megosztani vele. Azt hiszem azt valahol "véletlenül" kifelejtettem, hogy teljesen odavagyok Emilyért, és jó lenne ha ezeket a problémáit nem nekem mondaná, de ezt, hogy is tehetném? Egyszerűen képtelen vagyok megbántani őt. Tudom, nem Emily az a lány aki a legkedvesebb a srácokkal, és sokkal inkább hasonlíthat egy amerikai gimis filmekből ismert diktátor, rózsaszín ruhájú, goromba szőke lányra, de mit is tehetnék?
A szerelem egyik legfontosabb része a megbocsájtás, ami miatt nem tudunk sokáig haragudni a másikra, és elnézzük azokat az ostobaságokat amiket elkövettek. Sokszor ez a legnagyobb baj; tudjuk mekkora hülyeséget csináltak, de nem érzed azt a haragot, mintha más csinálta volna. Érezted ezt? Én mindig, amikor beszélek Emilyvel.

Felöltöztem és lementem a fiúkhoz, akik sehol sem voltak. Legalábbis a házban nem, ezért lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Nem találtam semmi érdekeset, ezért inkább ugrottam egy fejest a medencébe és kifeküdtem egy kicsit a matracra gondolkozni. Annyi minden eszembe jutott. Az X-Faktoros időktől eljutottam addig, hogy be kellene vásárolnom a pulcsikból, mert mindjárt itt az ősz és a hidegebb időjárás, ráadásul imádom a pulcsikat. Hosszú gondolat menet volt, az biztos, de ha sikerült kilyukadnom itt, akkor valamit jól csináltam.
Éreztem, ahogy a nap égető hatással van a bőrömre. Ritkán van ilyen időjárás errefelé, úgyhogy ki kell használni ezt a meleget. Ebben a pillanatban csobbanást hallottam és kisebb víz cseppeket éreztem a mellkasomon. Odapillantottam és Louis rázta meg a vizes haját, ami odsimult a homlokára.
- Hé, hol voltatok? - kérdeztem tőle, mire még egy csobbanás. Niall.
- Mi csak beszélgettünk egy Ally nevű lánnyal, ismered nem? Hosszú barna haj, szép mosoly, és ó, a legfontosabb, ma találkozótok lesz! - úszott mellém Louis és mire befejezte a mondatát, felborította a matracomat. Mire felértem a víz felszínére csak röhögéseket hallottam, de azokat próbáltam kizárni és arra koncentrálni amit Louis mondott. Nehéz nem volt, az biztos.
- Nem mertétek! - össze-vissza kapkodtam a fejem a két srác között a medencében.
- Ne rám nézz, szerinted az én ötletem volt? - ezzel lebukott a szőkeség.
- Őszintén? Szerintem együtt hoztátok össze. De nem megyek el - jelentettem ki, mire kimásztam a medencéből.
- Ó, dehogynem mész el - észre se vettem, hogy Harry mögöttem volt, de elég erős jelzést adott azzal, hogy újra visszalökött. Feljöttem a víz fölé, azzal megráztam a fejem, mire a hajam össze-vissza állt.
- Álljatok már le, kezd elegem lenni a vízből..
- Akkor addig nem mész ki, amíg bele nem egyezel - állt a göndör fürtös a medence kijáratához.
- Nem csak az a kijá-
- Liam, fogd már be! - szólt rám Niall. Hát oké, ez nem az én napom - Menj, beszéld meg Allyvel a dolgokat. Egyszer úgy is elfog jönni az az idő, amikor kénytelen vagy vele kommunikációs dolgokat.. uhm.. folytatni - erősen kuncogott, de próbálta visszatartani, hogy ne legyen olyan "kínos".
- Komolyan, én fogjam be? Miattatok van ez az egész. Ha nem megyek el veletek abba a rohadt buliba, akkor valószínűleg most nem kellene rávenni olyan dolgokra amiket úgy se fogok elkövetni - magyaráztam, és próbáltam magam is meggyőzni, hogy a tegnapi este hülyeség volt. Igazából tényleg így gondolom, de ha előugrik Ally arca a szemeim előtt, akkor az mindig megcáfolja a dolgokat. Talán mégse volt olyan hülyeség. - Egyébként sincs semmi beszélni valóm vele. A tegnap este csak egyszeri alkalom volt, úgy is olyan dolgokat mondtunk egymásnak ami miatt ma már nem mernék a szemébe nézni. Komolyan, ha nem akarom, akkor nem.
 - Ne kéresd magad, könyörgöm! Allyval már megbeszéltük, úgy van, hogy 7re mész érte, és valami jó helyre viszed őt. Legalább próbáld meg, kérj tőle bocsánatot a címlapos sztori miatt, és ha tényleg ennyi, semmi kapcsolat se baráti, se...izé, akkor ennyi, nem erőltetjük. De így, hogy körülbelül a szarban hagyod azok után, hogy lányok millió utálják, mert pár szennylap azt állítja, hogy smároltatok.. Már ne is haragudj, de ennyivel tartozol neki - Louis dumája elég meggyőző volt. Elgondolkoztatott. Ennyivel tényleg tartozom neki, nem hagyhatom ott, tényleg -ahogy Louis mondta- a szarban.
- Igaza van, haver - Niall bólintott, Harryre vetve tekintetem ő is egyetértett.
Kicsit hosszabb gondolkozás után -végre- megszólaltam - Jó legyen! De nem veszek fel öltönyt!
- A-a, haver. Puccos helyre mentek, ő is olyanba lesz. Nem jelenhetsz meg szakadt gatyában - mondta Harry. Pont ő beszél..
- Beszél a srác aki az anyukája ingébe ment a szülinapi bulijába - erre egy rosszalló tekintet volt a válasza. Kis hezitálás után válaszoltam - De csak mert olyan jó fej vagyok.
Louis túlságosan tettette az örömét -ahogy általában szokta-, és annyira megölelt és kiáltozott, hogy azt hittem belefújt a vízbe. De komolyan, Louis nagyon erősen tud ölelni.

Pár perc és hét óra. Nem mondom, hogy izgultam míg a házuk előtt ültem a kocsiba, de azt se, hogy nem. Kaptam egy üzenetet.
"Feladó: Harry
 Ne feledd! A Wild Honey-ba viszed (12 St George Street), és semmi rossz-fiúskodás hahaha! ;)"

Címzett: Harry
 Fogd be Styles" Bepötyögtem a válaszomat, majd kiszálltam az autómból és az ajtójuk elé sétáltam. Csengőt nem találtam, szóval kopogtam. Pár másodperc múlva egy középkorú férfi nyitott ajtót. Feltételezéseim szerint ő lehet Ally apukája.
- Öhm, jó estét uram, Liam vagyok. Ally itthon van? - nyújtottam a kezem illedelmesen, hogy bemutatkozom, de ő csak lepillantott rá és vissza az arcomra. Vettem az adást, és kínosan visszahúztam.
- Igen, de mindjárt megy el - nem volt valami barátságos férfi, vagy csak nem vagyok neki szimpatikus.
- Elnézést, ezt hogy érti? - kínosan elnevettem magam, halkan.
- Randira viszed a lányomat, vagy nem? Ezért nem lesz itthon, okos.. - sóhajtott egy nagyot az "okos" szó közben. Azt hitte nem értem meg a szót, de rosszul hitte.
- Én nem mondanám ezt randinak, inkább csak egy olyan baráti kiruccanásnak, azt hiszem... - kezdett kínosabbá és kínosabbá válni a beszélgetés Mr Hawkins-szal.
- Kiruccanás, ha? Összetöröd a szívét, én is téged Payne - semmi viccelődést nem láttam a szemében, komolyan mondta. Igazi védelmező apa.
- Valamit nem ért teljesen Mr Hawkins, Ally és én csak barát...
- Szia Liam, apa, nekünk mennünk kell. Szia - megfogta a csuklóm és elrántott az ajtó elől és az autóm felé vettük az irányt.
- Viszontlátásra Mr! - köszöntem el illedelmesen, kinyitottam Allynek az ajtót, beült, megkerültem az autót és én is beültem - Hát, szia neked is Ally - mosolyodtam el.
- Szia, jó újra látni, Liam. Bocsánat az apám miatt, remélem nem hozott kínos helyzetbe, vagy ilyesmi.. - mosolyodott el a mondat elején, majd eltűnt mire az apa szóhoz ért.
- Tényleg? - felhúzott szemöldökkel nézett rám.Nem tudta mire értem, én viszont nagyon is jól tudtam - Mármint, nem semmi nem volt, csak azt hitte, hogy randizunk, pff - kicsit kínos-tettetett nevetést kezdeményeztem mire ő is kapcsolódott.
Kezdett eléggé kínos csend alakulni mire mindketten megakartunk szólalni ugyanabban a pillanatban, de megadtam neki az előnyt.
- Szóval hova megyünk?
- Ó, a... öhm, a - koncentrálj Liam, Harry elküldte a címet háromszor is - a... Wild Honeyba, St George Street 12 - vágtam rá a kissé elhúzott gondolkodás után.
- Hű, vág az agyad - mosolygott kissé érdekesen. Remek, most egy lúzernek gondolhat...

#3. - What's going on with you?

Bocsánat, hogy ilyen sokat "késett" a rész, de most újra itt vagyok és remélhetőleg rendszeresen hozom a részeket, kivéve ha valami nem jön közbe :) Várom a szavazásokat és a kommenteket.  xx

Az este többi részét ugyanott töltöttük és beszélgettünk. A témák háromnegyede kínos volt számomra. Általában idegenekkel nem szoktam olyanokról beszélgetni, hogy "szűz vagy még?", de Allyval mind a ketten olyan könnyen vettük a dolgokat. Talán csak a kevés alkohol miatt, amit megittunk, vagy csak azt gondoltuk 'többet úgyse találkozunk, kinek árthat ez?'. Nem tudom, és fogalmam sincs, hogy ő mire gondolhatott eközben. Aztán futottak ki az emberek a kerítés mögül, hogy jönnek a zsaruk és el kell futni. Vagyis ha mindenki ezt csinálta, akkor mi miért maradnánk ki? Futhattunk a háztól eső második sarokig, aztán megálltunk.
- Szóval énekes vagy. Szereted ezt csinálni? – sétált mellettem a barna hajú, szemű lány.
- Egyszerűen imádom. Nem is kívánhatnék magamnak jobbat. És az az négy srác… Fantasztikusak! Tényleg. Olyan mintha a tesóim lennének. És nem ilyen haver-tesó dolgon alapuló…….. izén, hanem tényleg testvérek – mosolyodtam el, és belül arra gondoltam, hogy most szívemből szóltam. Azt mondtam, amit tényleg gondolok erről. Imádom az életemet.
- És a sok koncert meg ezek nem fárasztanak le teljesen?
- Valójában de, lefárasztanak, de amikor alszol már legalább 2 órát akár éjjel, vagy napközben, az valahogyan visszanyeri az energiád. Mert tudod, a szervezetem hozzászokott ehhez az egészhez.
- Jaj, te! Úgy beszélsz, mint egy önelégült, bölcs rocksztár – nevette el magát. Nagyon szimpatikus ez a lány, van benne valami, ami a többibe nincs. Ne értsd félre, én nem vagyok belé szerelmes és semmi ilyen vonzódás. Szerintem csak remek barátok lehetnénk.
- Talán mert az vagyok? – erre mindketten nevettünk. Beletelt egy kis időbe, míg végre a rendes „komoly” arcunkra vissza tudtunk váltani.
- Különben lehet picit tapintatlan leszek, de hallottam, hogy valami veszteség ért a nővéreddel kapcsolatban.
- Igen volt egy ilyen… baleset, de már látni se akar, szóval talán kereshetnénk másik témát? – a jó kedvem egyik pillanatról a másikra elillant.
- Persze, bocsi, ne haragudj.. Én nem tudtam, hogy.. bocsánat – összevissza beszélt. Zavarba jött, mert azt hitte most rosszat mondott.
- Ne ijedj meg, nem bántottál meg, semmi ilyen nem történt, de nagyon nehéz ez az egész nekem. Tudod, hogy a saját nővérem meg se ismer. Már nagyon régen voltam bent nála. A fiúk szerint jobb így. Ráadásul ott van Emily, aki talán segít egy kicsit felejteni, bár nehéz lesz úgy, hogy minden hónapba más barátja van – mosolyodtam el ironikusan.
- Oh, akkor se haragudj, én csak hülye vagyok –szája felfelé görbült, cinikusan. Azt hiszi, hogy ez igaz.
- Ne mondj olyat magadra, ami tudod, hogy nem igaz – mosolyodtam rá.
- Ne mondd, meg mit csináljak – elnevettem magam, ahogy ez kijött a száján.
- Szóval átmegyünk makacsba?
- Ne is kérdezz rá, arra hogy milyen vagyok. Nem szeretem. De ha választ akarsz, megadom; ha te önelégült rocksztár vagy, akkor én makacs. Ilyen egyszerű – nevette el magát.
Míg ő beszélt, addig én pár részeg embert véltem felfedezni pár háztömbbel arrébb.
- Látod ott azokat? – bólintott – Ha olyan makacs vagy, akkor, ha itt hagylak, úgy se fogsz utánam  jönni – ahogy ezt kimondtam, teljes gőzzel elkezdtem lefelé sprintelni a mellettünk lévő utcába, ő pedig utánam.
„Liam állj meg!” „Liam utállak! Na jó ez vicc volt, de állj már meg!” Hallottam a kiáltásokat a hátam mögül. Jót nevettem rajtuk. Még az utca végéig futottam, lefordultam és megálltam. Azért fárasztó sprintelés volt, de megérte.
- Liam Payne! Utállak – nevetett a lihegés közbe, de szerintem még annyira lett volna ereje, hogy bemosson nekem egyet, viszont szíve nem volt hozzá.
Az út hátralévő részét nevetéssel és beszélgetéssel töltöttük el. Valójában nem volt hosszú sétálás onnantól már, de sok időbe telt mire odaértünk. Felakart hívni hozzájuk, hogy ne sétáljak éjjel, de nem fogadtam el, azt mondtam majd felhívom a srácokat, hogy jöjjenek értem. Egy arcra-puszival köszönt el. Igazából nem telefonáltam nekik, hiszen full részegek lehettek, ezért inkább taxiztam.

Reggel arra keltem, hogy valaki a szobámba mászkál, de mire kinyitottam a szemem az illető kiment. Ki lehetett az? Nem nagyon emlékszem a tegnap estére, remélem nem csináltam semmi „rosszat”, bár az nem én lennék. Még akkor, se ha ittam. Óvatos vagyok az ilyen dolgokban, nem hozok fel akárkit.
Kómás fejjel, egy boxerben és egy pólóban lementem a földszintre. A fiúk voltak csak ott.
- Szia, nektek is – ültem le az asztalhoz – Örülök, hogy örültök nekem.
- Jó volt a buli? – kérdezte Zayn.
- Kérdezd a többieket, biztos sok mindenre emlékeznek – Niall gúnyosan nevetett.
- Ki volt az a lány, Liam? – sokatmondóan mosolygott Zany. Őszintén, fogalmam sincs miért volt ilyen arca. Elaludta? Nem az nem lehet. Valószínűleg tudnak valamit amit én nem.
- Melyik lány?
- Akivel leléptél este.
- Ja, ő csak egy új barát, Ally – gondolataimban feltűnt az arca. Elmosolyodtam – De mik ezek a gyanús kérdések és arcok?
- Csak tele van az arcod a címlapokkal…. Semmi különösebb – adta a kezembe Niall az újságot, mire én hezitálás nélkül szinte kiszabtam a kezéből a szennylapot.
„Liam Payne teljesen elfelejthette a nővére betegségét? Tegnap este részegen csókolózott egy, még ismeretlen lánnyal. Hmm Liam, előlünk nem tudsz minden lányt elbújtatni” – olvastam. Az utolsó szóhoz érkezve totálisan kiakadtam. Hogy tud valaki olyat írni A CÍMLAPRA, hogy teljesen elfelejthette. Ez egyszerűen undorító, ráadásul nem is csókolóztunk, az csak egy baráti puszi volt.
- Még se barát, heh? – nevetett Niall. Ő örült volna neki, ha találok valakit, hiszen mindig mondogatta, hogy az majd biztos segít nekem.
- Niall fogd be, Liam Emilyre hajt, hogy jönne össze egy Ally valakivel? -
- Srácok befejeznétek? Az életemnek még úgy volt két hónapja, hogy vége lesz, mert nem bírom. És ti úgy ismertek, hogy máris becsajoznék és csókolgatnék egy vad idegent az utcán? Ez egy kurva nagy hülyeség! Nem történt semmi, csak beszélgettünk, és elköszönésül egy puszit adott. Soha többé nem találkozunk, ugyanis még a számát se adta meg! Ennyit erről, srácok. Megyek, kiírom twiterre. Nem hagyom, hogy azt higgyék az emberek, hogy ez igaz – fel akartam futni, a szobámba, hogy a telefonomhoz jussak, mikor nyitódott, majd csukódott az ajtó.
- Liam, pont téged kereslek. Gratulálok! – hallottam meg Emily hangját a hátam mögül.
- Nem, nem, nem, nem! Nincs semmilyen gratuláció, mert nincs mihez. Ez az egész félreértés – tudtam mire gondol. Olvasta az újságot, és a twittert, és a facebookot. Már biztos minden ezzel van tele, hiszen már vagy tizenegy óra.
- Nézzétek, Emily itt van. Megint – ment el előtte Harry.
- Fogd be Styles - szólt vissza lekezelően a szőke lány.
- Tudnál kicsit kedvesebb lenni? – folytatta a fiú, még lekezelőbben.
- Amíg te nem, addig én..
- Srácok befejeznétek? Nincs sok idegzetem ehhez – ezzel folytattam utam és a szobámba mentem a telefonomhoz. Az első jel amire rámentem az a twitter volt, és az új tweet létrehozása.
„Ez az egész dolog hülyeség! Semmi értelme, a lány csak az egyik barátom, és semmi csók nem volt. Kérlek, higgyetek nekem! x”
Miután elküldtem, elolvastam a rajongók tweetjeit, hogy mit írtak nekem. Voltak olyan dolgok, amiket még én se gondoltam volna, hogy írnak. Megértők és utálkozók egyaránt.
Nyitódott és csukódott az ajtó.
- Hallottam a hangodon, hogy feldúlt vagy. Megviseltek a dolgok ugye? – ült le mellém az ágyba Em.
- Igen, azért rossz olyanokat olvasni, amik nem is igazak és akár el is ronthatják az életemet.
Két kezet éreztem a hátamon. Masszírozni kezdett. A hangok a fejemben azt mondták, hogy ne hagyd, és a szívem is valamilyen szinten ellenkezett, de még se tettem semmit. Abban a pillanatba jó volt ellazulni.
- Most jobb, édes? – kérdezte flörtölős hangon.
- Jobb – színleltem egy mosolyt az arcomra.
- Akkor jó. Hallod. Tegnap este a buliban volt az a srác, és most szarul érzem magam miatta. Totál leitatott és ott csókolgatott. Alig hittem el, hogy az én vagyok, akit ölelget, aztán láttam, hogy később egy másik lánnyal is ezt csinálta. Szóval most figyelj, én csak fogtam a shake-m és jól leöntöttem a fejét – nevette el magát.
- Egy kérdés: Valaha is érdekelt, hogy mi van velem? – ez csak úgy felmerült, bennem és lehetrosszul tettem, hogy felhoztam.
- Persze, úgy kezdtem ezt a beszélgetést, hogy mi van veled, nem tűnt fel?
- Nem, nem az, csak úgy érzem, azért van ez az egész, hogy… - befejeztem. A mondat többi részét magamba mondtam tovább ’hogy rólad tudjunk beszélni, mikor nekem van nagyobb bajom is’ – mindegy, semmi. Mondjad csak tovább, hallgatlak…..

Díj #1

Köszönöm, hogy már két rész után kaptam két díjat is :) Nagyon örülök nekik :)

#2. - Just hang out with us

Április van. Több hónap telt el az első naplóbejegyzésem óta. Pontosabban három hónap és nyolc nap. Igen, számolom a napokat, amik hihetetlen gyorsan telnek el. Ruth jobban van, de fél tőlem. Nem tudom miért, de fél. Akárhogy próbálom kiengesztelni, nem megy. Hiába a több ezer bocsánatkérés, a sok levél, a megannyi ajándékcsomag és az órákig tartó beszélgetések, ezek nem segítenek. Ő továbbra is tartja a méteres távolságot. Már öt hónapja meg sem öleltem. Hiányzik, de azt hiszem ez az április valahogy más. Mármint úgy értem kezdem elfelejteni őt. Én azt gondolom mindent megtettem azért, hogy visszanyerjem a bizalmát, de ő nem él vele. Vagyis nem csak én gondolom így, hanem Wren, Louis, a srácok is ezt mondták. A pszichológus nem tudom mit gondol, hiszen hetek óta nem voltam nála. Talán így jobb. Az életem kezd visszaállni a régi állapotába, legalább is azt hiszem, hogy hamarosan, lassan és óvatosan rátérek arra a pályára. Ennek az egyik nagy részét a rajongóimnak köszönhetem. Ha ők nem támogatnak annyira amennyire teszik, akkor talán a pszichológiai osztályon ülnék testhez kötözött kézzel. Persze ezek a támogatások nem érnek fel a srácokéhoz. Ők tényleg minden lehetőt megtettek azért, hogy újra jobban érezzem magam. Ők tudják, hogy mennyire megviseltek a történtek. Nehéz volt feldogoznom, talán még most is az. Nagyon köszönöm az összes támogatást mindenkinek, és azt hiszem most már tényleg egy fokkal feljebb léptem 8 hónap után...

A srácok azt kérték tőlem, hogy menjek el velük valamerre beülni valahova, "lógni velük". Beleegyeztem. Legalább is azt hiszem, mert félálomban voltam. Még mindig abban vagyok. Vagyis az ágyamban vagyok, azt tudom. A többiben már nem vagyok olyan biztos. Óvatosan felültem az ágyamban és átfutott a tegnap este az agyamban. Egy lány volt nálunk, vagyis A lány volt nálunk. Emilynek hívják. Ő csodálatos, kedves, szép és sorolhatnám. Ha van tökéletes lány, akkor azt hiszem ő az. Egy dolgot leszámítva: azt a "pasifaló" dolgot. Ha a számomra tökéletes lányra gondolok, akkor nem egy partyállat jut eszembe, hanem egy visszahúzódóbb, mégis nagyszájú szőke lány. Bár azt hiszem Emilynek ezt az egyetlen egy dolgot eltekinthetem. Vele a dolgok hónapokkal ezelőtt kezdődtek, Januárban, amikor Louval - a stylisttunkkal - eljött hozzánk egy koncert előtt. Első látásra azt gondoltam, hogy 'Hú, ő csodálatos lehet!', és beszélgettünk, sokat, majd rájöttem, hogy tényleg az. Azóta volt 3 pasija, akikkel már szakított és mind a három eset után hozzám jött megbeszélni a dolgokat. Rosszul esett végighallgatni, ahogyan arról beszél, hogy így meg úgy szerette őket - mikor szerintem nem így volt -, miközben azt hiszem én őt szerettem/szeretem.
Szóval... Felkeltem és arra gondoltam, hogy Emilyvel beszélgettem tegnap este. Arra gondoltam, hogy 'Most elmondom neki és semmi sem állíthat meg!', de gyáva voltam. Ő nem az a lány akinek csak azt mondod, hogy 'szeretlek' és beléd szeret, hanem érte úgymond meg kell dolgozni. Nevetségesen hangzik, de úgy gondolom, hogy akkor igazi a szerelem, ha tudsz harcolni érte. Épp ezt akarom megtenni. Ha egyáltalán megmerem.. Még régebben Zayn mondta, hogy ő úgy levett egy lányt a lábáról, hogy leírta előre amit mondani akar neki és azt elmondta lánynak. Nála bevált... még nyolcadikban. Ezért megpróbáltam. Leültem az asztalhoz és leírtam azt a szöveget ami talán lenyűgözné őt, és addig nem mentem le a srácokhoz míg kész nem lettem. Nehéz dolog volt, de sikerült. Már csak be kellett gyakorolni és az este folyamán még sikerülhet is ez a dolog.
Igen, ez úgy hangzik mintha nem egy lépcsőfokot léptem volna feljebb, hanem a "Liam a csajozó szinten van" fokon lennék. Ez egy kicsit furcsa, nem? De, igen, az. De megsúgom, hogy azért mert nem úgy mutatom ki mint régen, attól még fájhat, és fáj is, de már megtanultam kezelni, és azt hiszem jól megy.
_

- Jó reggelt, már legalább egy órája keltettelek fel. Visszaaludtál? - szólalt meg Niall a kanapéról.
- Igen.. Uhm, azt hiszem - dörzsöltem meg a szemeim és az irományomra gondolva a konyhába vettem az irányt, ahol Eleanor rakodta el a tányérokat - Szia, nem úgy volt, hogy ma Louis nálatok lesz?
- Hello, de igen, csak hazajött reggel a telefonjáért én pedig megláttam ezt a disznóólt és azt gondoltam, hogy 'Emily biztos itt volt' - nevette el a mondat végét. Igen, azt hiszem Eleanor nincs oda a lányért. Ez egy kicsit rosszul esik, de ugyan már, nem kell mindenkinek szeretnie őt. Az is elég ha én azt teszem.
- Oh, ennyire kiszámíthatóak az ilyen dolgok nálunk? - néztem a hűtőbe és kivettem egy jeges kávés tubust.
- Eléggé nagyon - mosolygott rám, ekkor hátulról belépett Louis és adott egy puszit a barátnőjének, míg én a pultnak dőlve iszogattam azt az elég rossz ízű valamit.
- Mehetünk? - a lány válaszul bólintott és elrakta az utolsó poharat a szekrénybe a többit pedig szerintem ránk hagyta - Hát akkor este kilencre itt vagyunk, Liam. Szia - válaszul szintúgy bólintottam és az elköszönést pedig letudtam egy a-szám-tele-van-ezzel-a-kávé-löttyel-ezért-nem-tudok-beszélni-szóval-ha-a-tubussal-a-kezemben-intek-akkor-menő-is-vagyok-és-kedves-is dologgal, vagy mivel..
_

Hát, itt vagyok a bulinak nevezhető dolgon. Emily is itt van. Mindenki itt van, aki fontos. Vagy is ők benn vannak, én meg egy sikátorban beszélgetek magamnak, ahol senki sem hall. Akikkel eddig találkoztam azt mondták, hogy megviselhettek  történtek, hiszen nagyon sokat változtam. Én letudtam annyival, hogy 'Változnak az idők, ahogy én is. Felnőttem". Ők csak egy rossz tekintettel elmentek emellett. Nem mondom, hogy rosszul esett, de azt se, hogy ez a világ legjobb dolga. Ráadásul Emily a találkozásunk óta a negyedik fiúval töltette be 'Emily pasija vagyok' nevű helyet. Így hát egy kis magányra volt szükségem, hogy el-e mondjam a lánynak azt a levelet, vagy ne. Úgy döntöttem megpróbálom a saját szavaimmal is....Hangosan.
- Em... Emily.... Én csak... Úgy értem, mi lenne... A francba! Ez nem megy! Szóval... Te lenyűgö... - mormogtam össze vissza, néha talán sikerült egy értelmes szószerkezetet kiejtenem a számon, mikor valaki közbe vágott.
- Te kinek beszélsz? - a hang hallatán hirtelen megfordultam. Egy lány volt az.
- Úristen, te.. Jó ég! Megijesztettél - néztem körbe egy kétségbeesett arccal.
- Bocsánat - próbálta visszafojtani a kacaját.
- Nem! Nem.. Nem kell. Csak azt hittem egyedül vagyok - próbáltam a helyzetet kevésbé kínossá alakítani. Nem mondom, hogy lehetetlen volt, de az én esetemben a kilencven százalékot megüti ennek az esélye.
- Szóval magadba beszéltél - ült ki a lány arcára egy széles mosoly.
- Igen, mondhatjuk annak is - kezemet beledugtam a farmerom zsebébe, és elkezdtem a lábammal rugdosni a köveket. Ideges voltam. Bár ki ne lenne az ilyen helyzetben?!
- Tudod kinek a party-ja ez? - mutatott a háta mögött lévő kapura amin túl egyszerre mocskos és szórakoztató dolgok történtek.
- Nem egészen. Te?
- Nem, én csak a barátnőimmel jöttem. Sőt nem is barátnők, inkább mondanám őket bulipicsáknak.
- Igen, a srácok akikkel én vagyok, azok a bandatársaim és a legjobb barátaim, de azt hiszem leitták magukat seggrészegre, amit azt hiszem most éppen kihagynék - a mondatom végére a lány már a kapunak dőlve állt.
- Akkor miért jöttél el, ha nem akarsz részeg lenni? Elvégre ez a bulik lényege.
- Mert miért ne jöttem volna el? Csak egy kis szórakozás. Te miért jöttél el? - elkezdtem fel alá járkálni, amit a még számomra ismeretlen nevű lány kitartóan nézett.
- Nem tudom. Nevetni. De nem pasit keresni. Mert tudod, a velem egykorú lányok mindig pasit keresnek itt, de én nem. Van barátom, vagyis van valakim. Inkább olyan haver-pasi féleség.
- Ki az? - ez lehet furcsán hangzott, de elvégre miért ne kérdezhetném meg? Ő csak egy 'Miért?'-tel kérdezett rá az én kérdésemre - Lehet ismerem.
- Nem. Ő idősebb, már nem sulis - ezzel egy furcsa tekintettel válaszoltam, amit ő egy mosollyal lerendezett - Szóval milyen lányról beszéltél itt? Mert nem hiszem, hogy egy fiúnak azt akarod mondani, hogy 'lenyűgöző vagy', kivéve ha nem irántuk érdeklődsz...
- Nem, nem vagyok buzi. Igen, egy lányól van szó. Emilynek hívják, és úgymond tetszik - újra rugdosni kezdtem a köveket, idegesebb lettem.
-  Hastings?
- Nem. Marin - vágtam rá.
- Nem ismerem... És mi a te neved?
- Liam Payne. A tiéd?
- Ó, a One Directionból? Az enyém Ally Hawkins.
- Igen onnan - mosolyodtam el, és megörültem, hogy felismert, DE nem kezdett el sikítozni.

#1. - In my case...

Nem hiszek a véletlenekben. Úgy gondolom, hogy minden okkal történik. Valahol a nagy könyvben le van írva a sorsunk, csak nem tudjuk, hogy mi az. Ezért nem értem, hogy miért történt velünk ez. Nem tudhatjuk, hogy mikor jön a jó vagy a rossz. Sokan örülnek a jónak, de van aki még egy kis rossznak is, mert tudja, hogy utána jó dolog fog történni, ezeknek az embereknek a háromnegyedét hívjuk optimistáknak, a többit...a többit pedig csak embernek. Bár ennek a 'minden rossz után jó következik' elvnek az esélye ötven százalék, mert nem tudhatod, hogy éppen nem rosszabb jön. Ezt csak az tudja megmondani biztosra, aki leírta a nagykönyvbe a sorsod. Ezért is nincsenek véletlenek az én gondolkodásom szerint. Például az iskolában kapsz egy jó jegyet. Ez nem lehet véletlen, mert ha tanulsz akkor nem véletlenül kaptál jó osztályzatot. De a másik verziója, hogy nem tanultál mégis jót kapsz, na azt már szerencsének hívjuk.
A legjobb barátom mindig azt mondta, hogy a csajok imádják az ilyen agymenéseket, amit most írtam le. Bevallom, régen tetszett ha egy lány megveszik értem és az ellenállhatatlan mosolyomért. Igaz, nem mutogattam szívesen a csábítós oldalamat, nem olyan vagyok. A mosolyomat már a világ minden táján hiányolják, na meg azt is, hogy egy képet lássanak rólam, vagy csak egy tweetet olvassanak a Twitteremen. Nagyképűen hangzik, de már párszor megkaptam úgy mindenkitől. Akikkel együtt lakom, akikkel találkoztam az utcán és még a kórházban is hallottam az orvosoktól, de ha ez nem elég akkor a szüleim is így köszönnek el tőlem a telefonban és a pszichológusom is elvárja, hogy ha egy milliméternyit is, de görbüljön felfelé a szám. Azt mondják a lelkivilágom megsérült, de mégis többet várnak el tőlem mint azelőtt.
Nehéz megpróbálni úgy élni mint azelőtt hogy ha 'félreérthető veszteségem' van. Először nem értettem, hogy mit is jelenthet ez, aztán Wren - a nővérem orvosa - elmagyarázta. Ez egy orvosi fogalom, ami azt jelenti, hogy valakit elveszítettünk, de a teste még él. Például egy katona eltűnik, vagy mint az én esetemben, valaki súlyos agykárosodást szenved...

                                                                                            Liam Payne, 2013. 01. 22.

Prológus

Liam Payne félreérthető veszteséget "szenvedett" egy autóbaleset után. Ez azt jelenti, hogy valaki akit szeretett elment, de a teste még él. Elment, de mégis itt van. Például amikor egy katona eltűnik, vagy valaki súlyos agykárosodást szenved de még életképes, mint a nővére.
Liam nem tudja feldolgozni a történteket. Barátjai bármit megtennének, hogy ő újra a régi legyen, de a fiú még csak annyival se segít, hogy éreztesse velük az állapota javulását. Persze, azt nehéz megtenni, ha nem így van. A négy fiú azonban nem hagyja ennyiben, hiszen ha ez így megy tovább akkor vége a bandának, aminek az ellenkezőjét a több millió sikítozó rajongó és a fiúk hite/akarata akadályoz meg.
Az állapot nem javul, sőt a dolgok rosszabbodnak mikor a lány meghal és a srácok is kezdik hinni, hogy itt a vég, ugyanis Liam még csak beszélni se hajlamos. Terápiákra járatják de mind hiába. A pszichológus azt kéri Liamtől, hogy egy naplóba írja le érzelmeit. A fiú sok időt tölt azzal hogy gondolkozzon ezen, mikor beleegyezik és naplót ír a napjairól a testvére nélkül.
Idő közben Liam megismerkedik egy lánnyal, aki miatt az élete 180 fokos fordulatot vesz. A One Direction úgy gondolja, hogy 'minden rossz után jó következik' alapon vége a sok szenvedésnek, és minden újra visszaáll a régi kerékvágásba, viszont ők nem tudják, hogy Allynek milyen múltja van, na meg Liam milyen butaságokat csinált még anno.
Talán ez az oka az újabb balesetnek? Talán valaki nem szívesen látja Allyt a fiúk életében? Vagy talán egy nem szívesen látott személy csak úgy a semmiből előugrik?